Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FESZÍTŐ [e] melléknév
  • 1. Olyan, aki, ami feszít (1–3, 5). Feszítő erő; íjat feszítő lovasok; sziklákat feszítő erő. A hő feszítő ereje mozgatja a dugattyút. □ Mért e láng, e hullám dagadó eremben, Honnan e feszítő érzet keblemen? (Petőfi Sándor)
  • 2. Olyan <eszköz>, amellyel feszítenek (vmit). Feszítő készülék, szerkezet. A féket feszítő rugó eltörött. || a. (műszaki nyelv) Feszítő gerenda: <híd- és magasépítésben> födém- és tetőszerkezetek vízszintes, áthidaló gerendáját megtámasztó, megerősítő g.
  • 3. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <személy>, aki büszkén, hetykén jár, viselkedik. Az új ruhájában feszítő fiatalember. A leányok előtt feszítő katona.
  • Szóösszetétel(ek): 1. feszítőabroncs; feszítődrót; feszítőfa; feszítőkötél; feszítőlánc; feszítőmű; feszítőrugó; feszítőszíj; feszítőtárcsa; feszítőzabla; feszítőzsinór; 2. érdekfeszítő; idegfeszítő.