FELPRÉDÁL [l-p] tárgyas ige fölprédál
1. (
régies,
irodalmi nyelvben) Prédálva (2) feldúl. □ Forgách ostrommal elfoglalta Zissersdorf várát,
erődöt és várost felprédált, elpusztított. (Jókai Mór)
- 2. (népies) Tékozolva, prédálva (1) felemészt. Felprédálták a sok drága takarmányt.
- felprédálás; felprédáló; felprédált; felprédáltat.