FELLÁBAD tárgyatlan ige -t, -jon föllábad (ritka)
Betegsége után ismét annyira egészséges lesz, hogy fenn jár; talpra áll, felépül. Betegségéből fellábad. Tüdőgyulladása volt, de már fellábadt. □ Két hét óta lábadt fel a halál torkából. (Eötvös József) Akik egy hónappal ezelőtt mell-lövést kaptak, föllábadtak. (Kosztolányi Dezső)