Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FICÁNKOL tárgyatlan ige -t, -jon (hangfestő)
  • 1. (-t ragos mértékhatározóval is) <Gyermek, fiatal nagyobb állat, főleg ló, szabad, boldog jókedvében> testét v. végtagjait játszi elevenséggel, vidámsággal ide-oda hányja; féktelen, szertelen mozdulatokat végez. Ne ficánkolj annyit, nem tudlak felöltöztetni. A tavaszi napfényben a kis kecske esetlenül ficánkol. □ Egy nyerges ló ott ficánkol hátul. (Mikszáth Kálmán) Megeresztette a kantárszárat. A ló vidám volt, s ficánkolni kezdett. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) □ Kipányvázták a lelkemet, Mert ficánkolt csikói tűzben. (Ady Endre)
  • 2. <Vmely kötöttségből szabadulni akarva> hányja-veti magát; vonaglik, görcsösen rángatózik. A hal ficánkol a horgon.
  • ficánkolás; ficánkoló.