FESTÉK [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e], (
tájszó) fösték
1. Olyan anyag, amellyel a tárgyakat vmilyen színűre lehet festeni.
Kék, piros, zöld festék. Vízben oldja a festéket. A festő festéket kever a palettán. Ecsettel rakja a festéket a vászonra. || a. Ennek rendsz. vízben, olajban stb. való oldata.
Többször bemártotta a ruhát a festékbe. || b. Ennek a befestett tárgyra kent vékony rétege; festés.
Még ragad v.
fog a festék. Lekopott, lepattogzott a festék. □ A vén házról sohasem mosta le teljesen a föstéket az idő. (Krúdy Gyula)
- 2. Piros festőanyag, mellyel a nők arcukat és ajkukat festik, hogy színét élénkítsék. Vastagon ül arcán a festék. □ A mámor elszállt, a festék lement. (Madách Imre) Megkereste a retiküljét és a kalapját. A festék alatt is látszott, milyen halottfehér. (Hunyady Sándor) || a. (film, színház) Különféle színű festőanyag, amellyel a színész a színpadi szerepléshez kifesti magát. □ Már a hold halvány arca is megelevenedett, mint színésznőé, ki este rakja fel a festékeket. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): 1. festékáru; festékcsináló; festékfolt; festékfoltos; festékfúvó; festékgyár; festékgyártás; festékhenger; festékkagyló; festékkereskedés; festékkészítő; festékkeverő; festékkonyha; festékkő; festékláda; festéklap; festékpárna; festékpép; festékréteg; festékszemcse; festékszóró; festékszórós; festéktábla; festéktartalom; festéktartó; festéktubus; festéküzlet; 2. akvarellfesték; arcfesték; bíborfesték; bőrfesték; fedőfesték; gombfesték; lakkfesték; nyomdafesték; olajfesték; porfesték; temperafesték; tojásfesték; vízfesték; zománcfesték.
- festéktelen.