Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FI [2] [fi v. fí] indulatszó
  • 1. (ritka) <Utálat, undor(odás) kifejezésére, főleg szagra utalva:> piha, fuj, pfuj. Fi, de büdös! □ Fí, ne jöjjön hozzám közel; dögleletes a lehellete! (Kazinczy Ferenc–Molière-fordítás)
  • 2. (főleg irodalmi nyelvben) <Személyre, ennek cselekvésére, magatartására, életére vonatkozólag, megvetés, érzelmileg színezett elutasítás, elítélés kifejezésére.> □ Így kellett engemet a magam szolgálója előtt gyalázatba keverni? Szolgáló előtt – fi! szégyen gyalázat! (Csokonai Vitéz Mihály) Fi, sírni jössz a kötőm mellé, panaszkodni, hogy az uram, ember létére kedvesebb a lányoknál, mint egy ilyen vén legény. (Móricz Zsigmond) Apám, mikor látta a házasságomat, el is volt nagyon keseredve. Köpött: Fi! (Móricz Zsigmond)