FESZÍT [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. tárgyas Feszesre húz, nyom vmit. Kötelet feszít. A vitorlát feszíti a szél. (átvitt értelemben) A (leg)végsőkig (→ végső) feszíti a helyzetet. □ A húr, mely most lantján
lankad, tudna Harci dárda ellen íjt feszíteni. (Petőfi Sándor)
- 2. tárgyas Vmit erősen nyom, szorít vmihez. Lábát az ajtónak feszítette. □ Ágaskodik a ló, villámlik a dárda
Csakhogy nem ereszti ám oly közel Toldi: | Szügyének feszíti nagy öklelő fáját, Úgy buktatja hanyatt a lovat s gazdáját. (Arany János) A halk szél |
testhez feszíti az asszonyok ruháját. (Tóth Árpád) A szellő a piros szoknyáját lobogtatja, lábszáraihoz feszíti. (Nagy Lajos)
- 3. tárgyas <Testét, vmely testrészét> kidüllesztve, kinyújtva, merevítve tartja. Feszíti a mellét. □ Feküdjön csak szépen hanyatt,
ne feszítse a hasát. (Nagy Lajos)
- 4. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Buzdít, hevít, tüzel, lelkesít. Büszkeség feszítette keblét. □ Önbizalom
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék. (Arany János)
- 5. tárgyas Keresztre, kínpadra feszít: a) (történettudomány) kinyújtott végtagjait kereszthez, ill. kínpadhoz szögezi v. kötözi, hogy így kínozza, ill. kivégezze; b) (átvitt értelemben, választékos) szörnyű fájdalmat okoz; kínoz, gyötör. □ A régi iskola éneklős játékmódja
hamis hangjaival a halló fülét kínpadra feszíti. (Vörösmarty Mihály)
- 6. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas) Büszkén, hetykén jár, viselkedik; tetszeleg. Új ruhában feszített az utcán. Egy tiszt karján feszített a bálban. Szóláshasonlat(ok): (népies) feszít, mint két cső → tengeri egy zsákban. □ Vadonatúj egyenruhákban feszítettek. (Kosztolányi Dezső)
- Szólás(ok): ld. húr.
- Igekötős igék: befeszít; felfeszít; hátrafeszít; kifeszít; lefeszít; megfeszít; nekifeszít; ráfeszít; szétfeszít; túlfeszít.
- feszítés; feszítget; feszíthető; feszíttet.