Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév (átvitt értelemben is) Olyan, aki, ami fest (I, II). Freskókat festő művész; jól festő oldat; a mai életet festő regény.
II. főnév -t, -je [e]
1. Festményeket készítő művész; festőművész. Festő ecsetjére → való; festő sem → festhet különbet; a festő műterme; festőnek készül. Jóhírű festő lett belőle. A festő modellt keres. Rafael a reneszánsz nagy festője. □ Ha festő volnék: egyebet sem, Csupán felhőket festenék. (Petőfi Sándor) Van [Dante] nyelvében is már abból a mosolyból, mely a későbbi festők madonnáin annyira elbájol. (Péterfy Jenő) [Medvetánc.] Azért járom ilyen lassún, | aki festő, pingálhasson. (József Attila)
2. Helyiségek falának, bútornak, textilanyagnak stb. festésével foglalkozó iparos. Festő és mázoló; festő és tisztító. □ A festő illeg-billeg a fehér ágy körül, kezében nedves szarvasbőr van. (Gelléri Andor Endre)
3. (népies, régies) Egyszerű, sötét színre (rendsz. kékre v. feketére) festett erős vászon.