FESZELEG [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, ..lgett, -jen [e, ë, ë]; -ni v. ..lgeni [e]
- 1. Feszeng (1). □ Ni, hogy nyújtózik és feszelg: magánkivül van ez már. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Sóhajtozott, feszelgett, lábait váltogatta. (Tolnai Lajos)
- 2. (ritka) <Beszédben, viselkedésben> kevélykedik, hivalkodik. Ne feszelegj, beszélj szerényebben! A korzón új ruhában feszeleg. □ Magas arisztokráciánk, fertálymágnásaink nincsenek, professzorok, ügyvédek, orvosok lennének az intelligencia, s mellettük feszeleg a garasos arisztokrácia. (Vas Gereben)
- feszelgés; feszelgő.