Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FÉSŰ [ű v. ü] főnév -t, -je [e]
  • 1. Szaruból, műanyagból v. fémből készült, 10–20 cm hosszú, lapos, gyak. nyeles eszköz, amely sűrű bevágásokkal rugalmas fogakra osztva a hajszálak rendezésére alkalmas. Reggel fésűvel és kefével hozza rendbe a haját. □ Sápadt kis arcom volt és fésűt nem álló vad, fekete hajam. (Móra Ferenc) A tört fogú fésűjét kezébe vette, és belebámult a falon lógó tükörbe. (Gelléri Andor Endre) || a. Nagyjában ugyanilyen, de a fej formájához homorúan simuló eszköz, amelyet a nők (régebben férfiak is) hajukban viseltek, hogy szálait a kívánt helyzetben megtartsák. → Tornyos fésű. □ Megigazította hátul palócosan fésűre fogott deres haját. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. (műszaki nyelv) <A szövőiparban> egyes gépeknek fogakkal ellátott alkatrésze, mely a nyers textilanyag szálait rendezi.
  • Szóösszetétel(ek): 1. fésűcsiga; fésűkészítő; 2. bontófésű; hajfésű; körfésű; sűrűfésű; zsebfésű.