FÉRKŐZIK tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -zék (-zön), (
régies) férkezik [ë] -tem, -ett, -zék (-zen) [e, ë, ë] (gyak.
rosszalló)
- 1. (csak határozóval) Bizonyos ellenállást legyőzve, fokról fokra haladva, erre-arra fordulva helyet csinál, szorít magának, teret nyer. Addig férkőzött, míg mellé került. Vkihez, vmihez, vhová férkőzik: ügyeskedéssel, bizonyos erőfeszítéssel, kisebb-nagyobb nehézség legyőzésével rendsz. észrevétlenül közel(ebb) jut, fér vkihez, vmihez. → Közel férkőzik vkihez; vkinek a közelébe férkőzik. Egy tolvaj a zsebéhez férkőzött. Közel férkőzött a szónokhoz. Nem tudtam hozzád férkőzni. || a. Vmibe, vmi közé férkőzik: beférkőzik. Ellenséges elemek férkőztek sorainkba.
- 2. (átvitt értelemben) Vkinek a barátságába, bizalmába, jóindulatába, kegyeibe, szívébe férkőzik: rendsz. leplezett eszközökkel és csalárd szándékkal eléri, hogy vki barátságába, bizalmába fogadja. □ Nem vadászom többé a kegyét, nem igyekszem gyáván, alázatosan jóindulatába férkőzni. (Kosztolányi Dezső)
- 3. (ritka) Vminek a helyébe v. helyére férkőzik: vmit kiszorítva ennek helyét elfoglalja. □ Miért | kell félelemnek a bánat helyére | férkezni? (Katona József)
- 4. (többes számú alannyal) (tájszó) Összébb szorul, rendsz. hogy helyet engedjen másoknak. Férkezzetek, hadd üljek én is a padra! □ A sziget partjain sűrű fehér fűzfabokrok tenyésznek, szorosan egymás mellé férkőzve. (Jókai Mór)
- 5. (átvitt értelemben, régies) Összefér vkivel. □ Császár Eteléhez parancsola menni. | Célt sehol, úgy mondá, ha nála nem érünk; Vele nem férkezvén, inkább hazatérünk. (Arany János)
- Igekötős igék: aláférkőzik; beférkőzik; felférkőzik; hozzáférkőzik; ideférkőzik; közbeférkőzik; melléférkőzik; odaférkőzik; visszaférkőzik.
- férkőzés; férkőző; férkőzött.