FESTÉSZET [e-e v. ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (
művészettörténet)
A képzőművészeteknek az az ága, amely az alakokat, tárgyakat vmely rendsz. sík felületen színekkel, vonalakkal és árnyékolással két kiterjedésben ábrázolja, a harmadikat pedig a távlattal érzékelteti.
Bibliai, történelmi festészet; a festészet története. Michelangelo a szobrászaton kívül a festészetet is művelte. || a. (
művészettörténet) Tág. ért. ez a művészet a grafikával együtt. □ A vendégek bőven megbeszélték a színészetet, festészetet, divatot, politikát. (Gárdonyi Géza) || b. (
művészettörténet) Ez a művészet vmely korban, vmely művészeti irányhoz való viszonyában, ill. mint amelyet vmely személy művel.
A klasszicizmus, a realizmus, a reneszánsz festészete; Munkácsy, Rafael, Rembrandt festészete.
- Szóösszetétel(ek): 1. festészettörténet; 2. tájfestészet.
- festészeti.