FERDÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (sajtónyelvi)
A ferdít (2) igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vmit (el)ferdítenek, értelméből kiforgatnak, meghamisítanak; vmely tény helytelen, ferde beállítása, torzítása; hamisítás. Vmely állítás, az igazság, a tények ferdítése. || a. (sajtónyelvi) Ennek eredménye, ilyen szóbeli v. írásos megnyilatkozás. A burzsoá sajtó ferdítései. □ [A népmesékből] az ügyetlen betoldás vagy ferdítés magától lehámlik azon hatalmas ellenőrzés mellett, melyet a nép ízlése, ösztöne
folyvást gyakorol. (Arany János) A legkomolyabb lapok is tele voltak túlzásokkal, ferdítésekkel, rágalmakkal. (Kuncz Aladár)