FÜLBEVALÓ [e] főnév
Rendsz. nemesfémből készült ékszer v. dísz, melyet főleg nők a kifúrt fülcimpába akasztva v. rugós szerkezettel arra erősítve viselnek; fülönfüggő, függő (II. 2).
Arany, briliáns fülbevaló; fülbevalót ajándékoz, hord, visel. □ A tatár nemes asszonyok megfúrják az orrokat, és egy nagy ezüstkarikát vonnak belé, valamint a fülbevaló. (Mikes Kelemen)