Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami nem bocsát ki fényt magából; fény nélkül való. Fénytelen égitest. || a. Olyan <anyag, ill. felülete>, amely a ráeső fényt tompán, csillogás nélkül veri vissza. Fénytelen papír. Szeme fénytelenül tekintett a semmibe. □ Az öreg összeráncolá homlokát fénytelen szemei fölött. (Jókai Mór) Fénytelen szeme vizenyősen úszott a könnyben. (Kaffka Margit)
2. (választékos) Kellően meg nem világított, sötét <hely>. Fénytelen utcák. □ Nem a pokolkapu, Mely ott a völgynek fénytelen zugában Előmbe tárja bűvös torkolatját ? (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Ékesség nélkül való, egyszerű, dísztelen <öltözet, külső>. □ Milyen volt az öltözete? azt nem tudom. Azt hiszem fekete és fénytelen. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Olyan, ami értékét, vonzó hatását elveszítette. □ Nem kellett kincs és nem kellett dicsőség, Mind a kettő oly fénytelen vala! (Petőfi Sándor) A költészet nemcsak kiegészítője [Kemény Zsigmond] fénytelen életének, hanem emésztője is. (Péterfy Jenő)