Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FALCOL tárgyas ige -t, -jon
  • 1. (műszaki nyelv) <Anyagot, kül. fát, fémet> vájattal, horonnyal egymásba illeszt v. ráhajtással egymásra forraszt. Falcolja a borítást, a deszkát, a dongát, a lemezt. || a. (ipar) Vmit falcol: összeerősítéshez szögnek való lyukat vág vmibe. A keréksínt falcolja.
  • 2. (bőripar) <Cserzett bőrt> húsos oldalán vakarókéssel egyenget, simít, puhít. Tehénbőrt falcol.
  • 3. (nyomdászat) <Ívet, papírlapot> kézzel, szerszámmal összehajtogat, hogy a lapok füzetszerűen, lapszám szerint következzenek egymás után. || a. (nyomdászat) <Lapokat, képmellékleteket> ragasztó széllel, csíkkal ellát, ill. a kötésbe erősít. || b. (nyomdászat) <A könyv táblájának a gerince felé eső szélét> hajlító éllel, kis vájattal látja el.
  • Igekötős igék: befalcol; körülfalcol; megfalcol; összefalcol; végigfalcol.
  • falcolás; falcoló; falcolt.