Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (főleg határozói bővítménnyel) Olyan, ami testileg fáj. Évek óta fájó gyomra; pokolian fájó lába; fájó pont: (átvitt értelemben is) olyan ügy, kérdés, amely különösen fájdalmas vki számára, különösen érzékenyen érinti; fájó seb: (átvitt értelemben is) a) vkit, vmit érzékenyen érintő, kellemetlen sérelem, csapás. Fájó sebet kapott nagyravágyása. b) a lelki, érzelmi életet ért fájdalmas benyomás, ill. ennek emléke. Egész életére fájó seb maradt az összeveszés. □ A szentgotthárdi csatával csak fájó seb volt ütve az ozmán dicsőségen. (Jókai Mór) [A férgek] fájó csípéseikkel elűzték az álmot. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben) Olyan <szív, lélek>, amelyben nagyfokú szomorúság, bánat, sajnálat uralkodik. Fájó kebel, lélek, szív. Fájó szívvel vett búcsút. □ Kiáltsatok Siromnál éljent a respublicára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Olyan, ami lelki fájdalmat (2) jelent, azzal jár v. azt okoz vki számára. Fájó érzéssel vette tudomásul. Fájó kérdést érintett. Fájó intézkedést kellett hozni. □ Nagy csendesség szállt ránk, gyönyörű, meghatott, fájó és búcsúzkodó. (Kaffka Margit) A sóhajunk, a fájó földi sóhaj, Szivünkből úgy szállt, mint finom homok. (Tóth Árpád)