FENYÍTÉS [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A fenyít igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit (meg)fenyítenek; büntetés.
A foglyok, a katonák, a tanulók fenyítése. A fenyítés eszközei, mértéke, módja. || a. Kisebb vétségért kiszabott büntetés; fenyíték.
Erkölcsi, testi fenyítés; enyhe, súlyos, szigorú fenyítés; fenyítésben részesül; fenyítést kap. □ A munka megszűnt, jő a sétaóra
| Most kap fenyítést, aki vétkezett. (Madách Imre)