FENYÍTÉK [e] főnév -et, -e [ë, e]
(hivatalos) <Fegyelemsértésért, rendbontásért alkalmazott> büntető eljárás, büntetés. → Testi fenyíték; szigorú fenyítéket alkalmaz, mér, szab ki vkire. □ Légy hozzá szelid S fenyítéket vigyázva vess reá. (Vörösmarty Mihály) Elragadtatta magát s testi fenyítékhez is nyúlt. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies) Szigorúsággal, büntetéssel fenntartott fegyelem, így végzett fegyelmezés. □ Fenyíték alatt él itt uram ez a nép. (Vas Gereben) Tagadom, hogy a hideg katonai fenyíték jobb vitézekké tenné elleneinket, mint mi vagyunk. (Jókai Mór)