FÉNYKÉPEZÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
Általában a fényképez igével kifejezett művelet, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vmit, vkit fényképeznek, ill. (
ritka) az a tény, hogy vki fényképez.
- 1. Az a művelet, tevékenység, hogy vkinek, vminek rendsz. kicsinyített képét fényképező gép segítségével fényérzékeny lemezre v. filmre vetítik, vegyi folyamatokon alapuló eljárással láthatóvá teszik, előhívják, és a lemezről v. filmről fényérzékeny papírra másolják; fényképfelvétel(ek) készítése. A fényképezés szép kedvtelés, de költséges. A jó fényképezéshez művészi érzék kell. || a. Ennek alkalomszerű végzése; fényképfelvétel. Tessék közelebb csoportosulni; fényképezés lesz! A vizsga után fényképezés volt. || b. Ennek iparszerű végzése; fényképészet. Fényképezéssel foglalkozik, keresi kenyerét. || c. Fénykép(ek) készítésének elmélete és gyakorlata; fényképészet (a). Művészi, színes fényképezés; a fényképezés eljárásai; a fényképezés kézikönyve. A fényképezésben művészi tökélyre törekszenek.
- 2. (átvitt értelemben, ritka, választékos) A valóságnak aprólékos hűségre törekvő ábrázolása, másolása. □ [Az eposz] a társadalom arcának
fényképezését veszi munkába. (Arany János)
- fényképezési.