FÉNYEZETT [ë-ë] melléknév -en [e]
Olyan <tárgy>, amelynek sima felületét vmilyen csiszoló, simító eljárással, fényezéssel, ill. erre alkalmas anyaggal fényessé, tükrözővé tették. Fényezett bútor, papír. □ Az orvos eladta magát az emberiségnek, szolgája a gazdagnak pénzért, a szegényebbnek jó szóért
fagyban, melegben, fényezett padlón, földes szobában. (Vas Gereben) Homályos foltot látok az igen fényezett papiroson
(Gárdonyi Géza)