FENYEGETŐDZIK [e-ë-e] tárgyatlan ige -tem [e] -ött, ..őddzék (..őddzön) fenyegetőzik [e-ë-e] -zék (-zön)
Gyakran v. ismételten fenyegeti (1) a szóban forgó személy(eke)t.
Folyton fenyegetődzik vmivel. Bosszúval, perrel fenyegetődzik. □ Vak hadirokkantak
fehér bottal fenyegetődznek. (Gelléri Andor Endre) || a. Kilátásba helyezi, hogy olyan dolgot követ el saját magán v. közeli hozzátartozóin, amely a megfenyegetett személy(eke)t rendkívül nehéz v. kellemetlen helyzetbe juttatja.
Családirtással, éhségsztrájkkal, öngyilkossággal fenyegetődzik.
- Igekötős igék: visszafenyegetődzik.
- fenyegetődzés; fenyegetődző.