FÉNYESSÉG [ë] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
- 1. A fényes (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság; ragyogás. Az alumíniumedény dísze a fényesség. □ Ágyam elé tette cipőimet, melyek ragyogtak a fényességtől. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben is) Vminek fényes volta, ragyogása. A szem, a tárgyak fényessége; nevének fényessége.
- 2. (választékos) Fény, világosság. Fényesség árad az ablakból. □ Szeme megnyílik a mennyei fényesség láttára: Saulusból Paulus lesz. (Ambrus Zoltán) A tanító meghökkent
nem mert ránézni az asszonyra. Mintha hirtelen nagy fényesség lobbant volna fel előtte. (Móricz Zsigmond)
- 3. (ritka) Fényes tárgy; csillogó dísz. Leveti a fényességeket. A csóka összelopkod mindenféle fényességet. □ A
kis asztalkán üres belsejű ezüst gyertyatartók állanak fényességnek. (Mikszáth Kálmán)
- fényességi.