FENTÍRT [t-í] melléknév, (ritka) föntírt (régies)
(hivatalos) <Iratokban utalásként:> a már említett, a fent is jelzett <dolog, élőlény>. A fentírt időben, helyen, napon. || a. (irodalmi nyelvben) A címül írt, a címben megnevezett, jelzett <dolog>. □ Ilyen emlék Ama fentírt vándor cipó. (Arany János) Egy vasárnap
a fentírt fülemile Ép a közös galyra üle. (Arany János)