Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FENŐACÉL
FENŐKŐ
FENŐSZÍJ
FENSÉG
FENSÉGES
FENSŐ
FENSŐBBSÉG
FENSŐBBSÉGES
FENSŐSÉGES
FENT
FENTEBB
FENTEREG
FENTI
FENTÍRT
FENTŐ [1]
FENTŐ [2]
FÉNY
FÉNYÁR
FÉNYBOGÁR
FÉNYCSÓVA

FENSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e], (népies, régies) fönség
  • 1. (választékos) Vkinek, vminek az a tulajdonsága, jellege, hogy bámulatot, tiszteletet kelt, nagyszerűnek, méltóságteljesnek, mások fölött állónak érezzük; magasztosság. Vmely gondolat fensége; fenség árad, sugárzik belőle. □ Úgy állt ott az aggastyán Bús hideg fönségben, Mint a jégnek oszlopa Éjszak tengerében. (Petőfi Sándor) Ha széttekintünk a tájon, classicus fönségben látjuk emelkedni az istenek földjét. (Jókai Mór) || a. (filozófia, művészettörténet) Az esztétikai szép(ség) legmagasabb formája, amely a képzeletre a nagyság, erő, hatalmas szenvedély v. méltóságteljes nyugalom rendkívüliségével lenyűgözőleg hat. □ Aeschylus mennydörgésével, … képzelme fönségével együttjár friss természetessége. (Péterfy Jenő)
  • 2. (1945 előtt) <Uralkodó és fejedelmi családok tagjainak megszólítása.> || a. (régies) Felség (1–1a). □ Csak azon könyörgök mostan fenségednek: Vegyen be sergébe csupán köz embernek. (Arany János)