Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
FENNEN [ë-e] határozószó fönnen, (elavult) fennyen [ë-e] (régies, irodalmi nyelvben)
1. Magasan, fenn. □ Nekem nem ilyen fennyen jár eszem. (Vörösmarty Mihály) || a. Magasra. □ Isten kardját emelem rá fennyen. (Arany János) Az oroszlán nagy kevélyen odaült az ajtó küszöbére, királyi pofáját fennyen fölemelve. (Jókai Mór)
2. (gyak. rosszalló) Gőgösen, büszkén. (Nyomósítva:) nagy fennen. □ Toldi is a lyányra de csak amúgy fennyen Oda veti szemét. (Arany János) || a. (gyak. rosszalló) Nagy hangon, fennhéjázva, követelő v. dicsekvő módon. Fennen beszél, hirdet vmit. Fennen dicsekszik. No csak ne olyan fennen! □ Duna szigetében egy cseh Kérkedik nagy fennyen, magát hányja veti. (Arany János) Orrhangon fennen kezdte a kérdezősködést. (Mikszáth Kálmán) || b. Hangosan. □ Elő, elő! s fennyen kiáltsatok. (Vörösmarty Mihály)