FENŐKŐ [e] főnév
Megmunkált felületű, finom szemcséjű, lenolajjal impregnált, rendsz. hosszúkás, kemény kő, melyet megnedvesítve vágóeszközöknek, szerszámoknak kézzel való fenésére, csiszolására használnak.
A kaszát fenőkővel élesítik. □ [A gyerekek] Mihály szarujából kilopták a fenőkövet. (Mikszáth Kálmán) || a. (
ritka) Köszörűkő. □ Asszonykézben kard, s enyimben A fenőkőnek korongja. (Jókai Mór)