FELSÜLÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölsülés
A felsül (2) igével kifejezett történés, ill. ennek eredménye; kudarc, sikertelenség.
Szándékával, tervével való felsülés. A gavallér felsülésén mindenki kacagott. □ A rendőrfőnök, hogy tökéletes legyen a magyar csendbiztos fölsülése,
felöltöztetett két közönséges rendőrt csirkefogónak. (Mikszáth Kálmán)