FÉNYKÉVE főnév (
irodalmi nyelvben)
Fénysugaraknak (kül. sötétben v. párás, poros levegőben jól látható) széles nyalábot alkotó tömege.
A reflektorok fénykévéi; a vetítőgép fénykévéjében bogarak százai röpködnek. □ Egy lámpa éles fénykévéje rátűz a kezére. (Kosztolányi Dezső) Feltárta az ablaktáblát, s az aranycsíkok szétömlöttek széles, éles fénykévékké. (Babits Mihály)