FENNSZÓVAL határozószó (régies, választékos)
Rendes, hallható beszédhangon (nem suttogva); fennhangon. □ Völgyesy úr előtt bátran szólhatsz mondá Kálmán fennszóval. (Eötvös József) Ajkai fennszóval mondták, amiket írt, mintha valakinek diktálná. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben is, régies, irodalmi nyelvben) Hangos szóval, emelt hangon, messze hallhatóan, harsányan. □ Vezéri Philó
a réműlt népeket
fennszóval kérve, fenyítve Harcra tüzelte. (Vörösmarty Mihály) Hallottam őket halkan mondani, Mit tetteik rég fennszóval beszélnek, Hogy ők a honnak hű leányai. (Petőfi Sándor)