Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <edény, tartály, üreges test>, amelynek nincs feneke (1), alja. Feneketlen hordó, kosár, láda, pohár; feneketlen zsák ←. □ Sokkal jobb mulatság a danaidák feneketlen hordajába vizet hordani mint örökösen a kritika száraz malmában őrölni. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Szokatlanul mély, igen nagy. Feneketlen mocsár, sár, tó; feneketlen mélység; feneketlen gyomor: betelni alig tudó, telhetetlen gy. □ Vándor lápok alatt feneketlen iszap vala. (Vörösmarty Mihály) Eltűnt a nagy asztalról minden. Hová tűnt el? A diákgyomrok feneketlen mélységébe. (Kosztolányi Dezső)
3. (átvitt értelemben, rendsz. rosszalló) Nagyon nagy, vég nélküli, mérhetetlen <indulat>. Feneketlen aljasság, düh, gyűlölet. || a. (átvitt értelemben, rendsz. rosszalló) Ilyen indulatból, kül. gyűlöletből fakadó <cselekedet>. □ A journalista pocskolja a nemzet egyik részét, feneketlen, eszeveszett mocskolódással. (Tolnai Lajos)