FENEKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
rosszalló)
Fenekedik vki, vmi ellen v.
vkire, vmire: rosszat forral, áskálódik vki, vmi ellen; ellene tör.
Hiába fenekednek ellene, sikerülni fog neki. □ A pártra ne fenekedj, mert a párt megszavazott volna mindent
(Mikszáth Kálmán) A nagy lárma
szegény öreg
kutyánkért van. Megint fenekedik rá az adminisztrátor. (Kuncz Aladár) || a. A bosszú szellemétől fűtött v. vmilyen kellemetlenséget kilátásba helyező kijelentést tesz; fenyegetőzik.
Jössz te még az én utcámba fenekedett a vérig sértett legény. □ Majd a töltött káposztánál revanzseot [= revánsot] veszek! fenekedék az esküdt. (Jókai Mór) || b. <Állat> acsarkodik, dühöng, dühösködik, fogát feni vkire. □ [A hímszarvas] veszélyt érez
ágas-bogas szarvait rázza fenekedve. (Jókai Mór)