FENNÁLLÓ [n-á] melléknév és főnév, (
ritka) fönnálló
I. melléknév (
hivatalos,
sajtónyelvi)
- 1. Általában olyan, ami fennáll; létező, meglévő. Fennálló helyzet.
- 2. (vallásügy) Fennálló ének: <Reformátusoknál> istentiszteletet kezdő é., amelyet a hívek állva énekelnek.
- II. főnév (tájszó)
- 1. Fenekére állított, felül nyitott hordó, amelyben a szőlőt a présházba hordják.
- 2. Szekrény.