FENNÁLLÁS [n-á] főnév (-t), (-ok), -a (rendsz. egyes számban, 3. sz. birtokos személyraggal), (
ritka) fönnállás
A fennáll igével kifejezett állapot; az a tény, hogy valami fennáll; létezés.
Az állam, az intézet, a város fennállása. Az üzlet elérkezett fennállásának századik évfordulójához. A színház fennállása óta száznál többször játszották a Bánk bánt. || a. (
tréfás,
bizalmas)
Fennállásom óta: amióta élek, megszülettem, születésem óta.