Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
FENESÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (népies, bizalmas) Nehézség, baj, bökkenő; bajos, veszélyes állapot, helyzet, eset. Csak az a feneség a dologban, hogy □ [A török harcosok] bizonnyal át is rohannának az égő tűzön is, ha egyszer csak az a feneség nem történik, hogy megszólal a puska meg az ágyú. (Gárdonyi Géza)
1. Vadállat. Bőszült, kölykes, ordító fenevad. Az állatkertben rács mögött őrzik a fenevadakat. □ Menj tigrisek, fene- | vadak közé, szelídíts hiénát (Katona József) A kegyes természet mindenféle vágó, szúró, feszítő eszközökkel látott el különféle fenevadakat. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) A vadállatéhoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy, többnyire férfi. □ Mind erős, edzett nép, vérszomjas fenevad, Melyet a csatára vak buzgalom ragad. (Arany János) A török had jön Jönnek mint dübörgő istenítélet Százötvenezernyi emberarcú tigris, pusztító fenevad. (Gárdonyi Géza)
3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Irgalmat nem ismerő, állatiasan kegyetlen, vérszomjas <személy>. □ Megkéretém kapitány Novák által a fenevad Németh János directort, jőne hozzám. (Kazinczy Ferenc) Az ártatlan elkínzott Katalin tovább is fenevad férjének körmei közt marad. (Vörösmarty Mihály)