FELZOKOG tárgyatlan ige fölzokog
1. <Személy> hirtelen zokogni kezd, zokogásba tör ki.
Megtörten ült, aztán hirtelen felzokogott. □ Édesanyám
hangosan felzokogott örömében. Csaknem megállott a keresztelés szertartása. (Móricz Zsigmond)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Dallam, hangszer> váratlanul bánatosan v. fájó hangulatot keltve megszólal. Felzokog a dal, a hegedű. □ Fölzokogott a barákok [= barakkok] sarkaiban a nóta a szép Magyarországról. (Tömörkény István)
- felzokogás; felzokogó.