FÉMJELEZ [e-ë] tárgyas ige -tem, ..lzett, -zen [e, ë, ë]
- 1. (ékszerészet) <Nemesfémek más fémekkel ötvözött anyagából készült tárgyat, rendsz. ékszert> vizsgálat alapján hitelesítő és a finomságot (3) feltüntető, szabványosított jelzéssel ellát; poncol. Az ékszereket forgalomba hozataluk előtt fémjelzik.
- 2. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely alkotás, teljesítmény értékét, kiválóságát> tekintélyével, (hír)nevével bizonyítja, biztosítja, nyilvánvalóvá teszi. Kossuth-díj fémjelezte művének értékét. □ Petőfi, Arany és Jókai a lángelméjével fémjelzett mindent, ami a népé. (Kosztolányi Dezső)
- fémjelezhető; fémjeleztet; fémjelző.