Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Természeti jelenség> egyszerre, hirtelen zúgni kezd. Felzúg a vihar, a szél, a tenger. □ Jött, ment az idő; elment a hó, megjöttek a vizek; felzúgtak az erdők és öltözködni kezdtek. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) <Némely hangszer> zúgva megszólal. A násznép beléptekor felzúgott az orgona. □ Fölzúgtak szerteszét a hamburgi harangok. (Mikszáth Kálmán)
3. <Tömeg> helyeslése, lelkesedése, ill. felháborodása, tiltakozása jeléül hirtelen zúgni (3), zajongni kezd. A sokaság elkeseredve felzúgott. □ A magyarázónak itt megállt a nyelve, Mindnyájan fölzúgtak vígaságra kelve. (Petőfi Sándor) Az egybegyűltek elszörnyedve zúgtak fel. (Jókai Mór) || a. <Erős hang> zúgva felhangzik. □ A csodálkozás moraja zúgott fel a karavánból. (Jókai Mór) Egyszerre fölzúg az orkánszerű éljen. (Mikszáth Kálmán)