FELPOLCOL tárgyas ige fölpolcol
Alátámaszt, alulról megrögzít vmit.
Felpolcolta a derekát egy párnával. □ A kalauz fölpolcolta elém a kis lecsapható asztalkát. (Kosztolányi Dezső) || a. (
orvostudomány) <Sérült végtagot> magasabb helyzetben rögzít.
Törött lábát a kórházi ágyban felpolcolták.
- felpolcolás; felpolcolható; felpolcoló; felpolcolt; felpolcoltat.