Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmit fakaszt <személy v. dolog> cselekvésével v. hatásával okozza, előidézi, hogy vmi fakadjon (1, 2). A tavaszi napsugár bimbót, lombot, rügyet fakaszt. A sziklából, a talajból vizet fakaszt. Az ütés vért fakasztott a sebből. □ Fakasztanék a fanyar iszapon Édes virágokat, De jaj, jaj, A part már remeg és szakad! (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben) <Cselekvésével vmilyen szellemi, lelki megnyilvánulást, vmilyen állapotot> előidéz, létrehoz, teremt. Dalt, kacajt fakaszt vkinek az ajkán. Mosolyt fakaszt vkinek az arcán. A szorgalom, a munka jólétet fakaszt. □ Folytatta bakugrásait, melyek ellenállhatatlan kacajt fakasztottak. (Kosztolányi Dezső) Reménytelen küzdelmének eposzát írta meg, hogy reményt és hitet fakasszon. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Vmire fakaszt: <személyt> vmely érzelmét kifejező cselekvésre késztet. Dalra, kacajra, könnyekre, mosolyra, nevetésre, sírásra v. sírva, szitokra fakaszt vkit. □ Már az sincsen, ami könnyekre fakasszon (Ady Endre)