FAGÓT főnév -ot, -ja fagott (
zene)
Fából készült, hosszú, tölcsér nélküli, nádból való kettős nyelvvel (III. 1b) ellátott, billentyűs fúvóhangszer, amelyet lefelé tartva a hangszer nyakába vezető S alakú fémcső fúvásával szólaltatnak meg.
Fagóton játszik. || a. Ennek hangja.
A fagót a gordonkát kíséri. || b. E hangszeren való játák.
Fagótot tanul.