FERDÜL [e] tárgyatlan ige -t, -jön
Fokozatosan, lassan ferdévé válik, ill. kezd válni.
A fal szemmel láthatóan ferdül. Még erősebben ferdül ez a kis fa. || a. Ferdén áll, ferde helyzetben van.
A tengely jobbra ferdül. || b.
Vmire v.
vmilyenre ferdül: <arc, száj> ferdévé válva, ferdén elhúzódva vmilyen (érzelmi v. fizikai) állapotot tükröz, ill. vmely állapotba jut.
Sírásra ferdül a szája. □ Klopinszky arca roppant savanyúra ferdült erre a szóra. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: elferdül.
- ferdülés; ferdülő; ferdült.