DICSEKVÉS [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (
választékos)
Dicsekedés.
Hiú dicsekvés; dicsekvés nélkül legyen mondva,
□ Piroska szivét is szaporán döbbenték Ura dicsekvési. (Arany János) A dicsekvést a gyávasággal egyenrangú hibának tartotta. (Jókai Mór)