DÜRGÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (
vadászat,
hangutánzó)
A fajdok tavaszi párzása, párosodási játéka, ill. ennek ideje.
Kezdődik a dürgés. Dürgéskor a fajdkakas különös táncot lejt. □ Se lát, se hall, mint a süketfajdkakas dürgéskor. (Jókai Mór) || a. A fajdkakasnak ilyenkor hallatott csattogó hangja.
Messziről hallható volt a fajdkakas dürgése.
- Szólás(ok): (bizalmas) érti, ismeri v. tudja a dürgést: a) ismeri, tudja vhol a járást, a szokásokat, vminek az elintézési módját; járatos, bennfentes; b) tudja, mit kell tennie, hogy célját elérje.
- dürgési.