Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

DŰLŐ [2] főnév -t, -je [e]
  • 1. Vmely község v. gazdaság területének rendsz. két, többé-kevésbé párhuzamos úttal v. mezsgyével határolt, gyak. azonos v. hasonló talajú része. Minden földje más dűlőben van. Az egyik dűlőt elverte a jég. □ A legközelebbi dűlőnél lefordul az útról. (Tömörkény István) Földhözragadt Jánosnak … volt egy kisbérlete a ladányi dűlőben. (Móra Ferenc)
  • 2. (ritka) Dűlőút. A dűlő fűvét a csősz szokta kaszálni.
  • 3. (tájszó) Több párhuzamos szántóföld lábánál keresztben elnyúló föld v. mező, amelyre a szántóföldek vége kiér. A traktor a dűlőn fordult meg.
  • Szólás(ok): dűlőre jut: a) <bizonytalanság, válságos helyzet v. tárgyalások után> vmi elintéződik, megoldódik, v. megszűnik kérdéses lenni; b) vki vkivel megállapodik, megegyezik, tiszta helyzetet teremt, v. eredményt ér el vmiben; dűlőre juttat, visz vmit: eldönt, megold, nyugvópontra juttat vmit.
  • Szóösszetétel(ek): dűlőnév.
  • dűlői.