DŰLŐÚT főnév
Szántóföldek közt, ill. a dűlők végében vezető kövezetlen, keskeny szekérút. Rázós, sáros dűlőút. Az országútról letért egy dűlőútra. □ A dűlőutakon hatökrös szekér halad nagy csöndesen. (Jókai Mór) Egy dűlőúthoz értünk, amely magánosan álló, kerítéssel körülvett házhoz vezetett. (Kuncz Aladár) Egy dűlőúton kapaszkodtunk fel a folyó töltésére. (Krúdy Gyula)