DÜLLESZT [e] tárgyas ige -ett, ..esszen [ë, e-ë]; -eni [e], (
tájszó) dülyeszt, düllyeszt (
ritka)
- 1. Kidülleszt. □ Kiváncsi szemét düllyesztve mereszti utánnok, | Hogy fogják már el Matyit. (Fazekas Mihály) Dűlyeszti szemét az idegen emberre. (Arany János) Úgy düllesztik mellöket kifelé, hogy gyönyörűség nézni. (Jókai Mór)
- 2. (népies) Vminek dülleszt vmit: hozzátámasztja, nekidönti. A zsákot a falnak dülleszti.
- Igekötős igék: előredülleszt; kidülleszt; nekidülleszt.
- düllesztés; düllesztett; düllesztget; dülleszthető; düllesztő.