DÜLLESZKEDIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (
tájszó) dőleszkedik [e-ë], (
ritka) düleszkedik [e-ë] (
népies)
- 1. Dülleszkedik vminek, vmire, vmihez: vmihez lomha testtartással hozzádől, támaszkodik, ill. ilyen helyzetben áll v. ül. A fának dülleszkedik; fáradtan a falnak dülleszkedik. □ A béres
a zsákokra dőleszkedik. (Eötvös József) Bíró uram szívesen a falhoz düleszkedett volna. (Vas Gereben)
- 2. (tájszó, rosszalló) Tétlenkedik, a napot lopja.
- Igekötős igék: nekidülleszkedik; rádülleszkedik.
- dülleszkedés; dülleszkedett; dülleszkedő.