DÜLEDEZŐ [e-ë] melléknév -n v. -en [e], -bb, (
népies) dőledező [e-ë]
Minden részében rozzant, már-már összedűlő, roskadozó <épület>.
Düledező csárda, düledező viskóban él. □ Minden katonámra Egy-egy kapu tárva Dőledező falamon. (Arany János) A düledező kis vályogház szobájában
sokáig ébren vergődött a fáradt lelkű öregasszony. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): düledezőfélben.