DÜLÖNGÉL tárgyatlan ige -t, -jen [ë], (
tájszó) dőlöngél
<Részeg ember> jobbra-balra dülöng, tántorog.
Alig volt jártányi ereje, csak dülöngélt. □ Dülöngélt jobbra-balra, mint egy részeg szúnyog. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen lépésekkel megy vhová.
A kocsmából dülöngél hazafelé.
- Igekötős igék: bedülöngél; eldülöngél; hazadülöngél; kidülöngél; visszadülöngél.
- dülöngélés; dülöngélő.